A WTFest nem más, mint 4 figyelemre méltó kezdeményezés, 4 szemlélet, 4 csapat egybeolvasztása 1 éjszaka erejéig. Az est folyamán merőben különböző stílusok képviselői és kedvelői találkozhatnak egymással és ízlelhetik meg az ismeretlent. Ennek a – mondhatni - dj kiállításnak a célja egyfelől hogy szabálytalanul belesatírozzon a város éjszakai életébe, színt vigyen a sokszor unalmas estéibe, másfelől hogy bárki részt vehessen a zenei kultúra különös szegleteinek megismerésében, élvezésében…
A résztvevőkről a tovább után...

Képzeld el a Merlin nagytermét táncolni próbáló fiú és lány próbababákkal, amint nehéz és gépies testükből kifolyólag szaggatott, robotoid mozgással élnek a zenével. A teremben a Radiokraft csapatától megszokott gépies, feszes, hideg hangzás, ami 4/4-es ütemekre épülő sötét tónusú, agresszív hatást keltő bassline-okkal feszít, de gyakran átvált fétisiszta, vad, olykor szenvedélyes hangnembe. A pultban pedig nem más vezényel ezen az izgalmasan borzongtató esten, mint az EBM francia királya, Terence Fixmer, és a svájci kísérletező elektor-rock’n’roller fenomén, Roger Rotor! Érzed már?

Klikk a SZÓRÓLAPRA hogy többet is megtudhass!





VIDEO: TERENCE FIXMER LIVE @ THE STORM, HAMBURG



VIDEO: TERENCE FIXMER - THE RED SECTION

Új mixet kaptunk Killberttől, töltsétek, hallgassátok, adjátok tovább, kenjétek a hajatokra, stb :D







KLIKK IDE A LETÖLTÉSHEZ!

Killbert nem kényeztet minket tracklist-tel,
talán még soha nem is kaptunk tőle, de ettől függetlenül ajánljuk egyszeri, netán többszöri meghallgatásra egyaránt !




Letöltéshez klikk a képre!

KLIKK IDE A LETÖLTÉSHEZ!

és kaptok tracklistet is: :)

1. Emad Parandian - Kamanche
2. Ignacio Serrano and Oliver Azor - Only One-Face's (Club Deep Mix)
3. Terence Fixmer - Drive The Bass
4. D Diggler - Dioxine
5. Topcats - Underwunder
6. Style Of Eye - Pad Problems
7. Chris Fortier - B-Dub (Mark Broom Remix)
8. Burnski - Cape & Stick
9. Guy J - Lunar
10. Alex Bau - Don't Blame It On Me
11. Kiko - Hacke,hacke
12. Zoo Brazil - Technik
13. Andy Chatterley - Access The Future (Lexicon Avenue Remix)
14. Beckers & Hatfield - Keep On (Velkro & Ido Ophir Remix)
15. Afrojack And Benny Rodrigues - Dinges
16. Lee Coombs - Control (10 Rapid Remix)
17. The Deflection - Deflection (Franz And Shape Remix)
18. Tiga & Zyntherius - Sunglasses At Night (Popof Remix 1)
19. Laidback Luke vs. A-Trak - Shake It Down (Original Mix)
20. Tom Stephan, Fierce Ruling Diva, Pete Gleadall - Phreekn (TV Rock Mix)
21. Elastic - Tiger Mob
22. Chris Lake Feat Nastala - If You Knew (Hardwell & Rehab Dub)
23. Danilo Vigorito - Black 003
24. Steve Mac - Gotta Have Some Fun
25. Sultan and Ned Shepard - Block Party feat Benny Blanco (D-Nox & Beckers Remix)
26. Daniel Portman - Rumour Has It
27. Kiko - Slave of My Mind - Xenia Beliayeva Remix
28. Tiga - Mind Dimension 2

KLIKK IDE A LETÖLTÉSHEZ!

A január első két hetében karbantartásra téli dokkba vonuló A38 Hajó ritka erős programmal kezdi az új évet: a január közepénújranyitó hajó egyik első 2009-es fellépője a berlini elektronikus hardcore, noise, rave és egyéb súlyos stílusok klasszikus vezéralakja, Alec Empire lesz, aki - bár korábban többször járt Magyarországon - először lép fel élő zenekarával, a Hellish Vortex-szel. A koncert jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mivel Alec Empire mellett színpadon lesz gyakori zenész- és szerzőtársa, Nic Endo és a remek experimentális gitáros, Robbie Furze.

Overdrive és rock and roll - ezt mondanánk, ha két szóban kellene összefoglalni a kortárs elektronikus szcéna egyik legkülönösebb alakjának eddigi karrierjét. Az egykor Alexander Wilke néven született, idén 36 éves Alec Empire pályafutását alapvetően meghatározta a város, ahol született. A nyolcvanas években Nyugat-Berlin volt az európai klubkultúra egyik legfontosabb fellegvára. Ebben a különös, pulzáló "városállamban" együtt élt a mainstream újhullám, a punk, a kezdődő techno, mindez kiegészülve a radikális szélsőballal, az anarchistákkal, a házfoglalásokkal, az induló zöldmozgalmakkal és a globális társadalomkritikával. Alec Empire szinte az anyatejjel szívta magába ezt a légkört, nem csoda, hogy már tizenkét évesen saját punkzenekart alapított, és már 16 évesen elmondhatta magáról, hogy végleg kiábrándult a punkból - legalábbis annak oldschool változatából.

Persze a punk attitűd és a politikus-anarchisztikus hajlam továbbra is megmaradt. A kilencvenes évek fordulóján az ifjú Wilkét a rave mozgalom rántotta magába, amelynek az újraegyesülő Berlin volt az egyik legfontosabb központja. Különböző nevek alatt tolta szettjeit, míg rá nem jött, hogy a transzos, vendéglátós technóba fulladó rave-szcéna túlságosan kommercializálódott. Ezért aztán visszatért a punk-gyökerekhez, de immár elektronikus alapokon, és megalakította a kilencvenes évek egyik legfontosabb elektronikus underground zenekarát,az Atari Teenage Riotot. Az ATR zeneileg és ideológiailag a japán-német-amerikai zenész- és producerlány, Nic Endo érkezésével jutott el a csúcsra. Punk, funk és breakbeat ötvöződött a legsúlyosabb ipari és noise zajártalommal, mindehhez kegyetlen, politikus, társadalomkritikus szövegek, eszetlen színpadi akciók (1999-ben például egy fellépésen Alec majdnem a halálba külde magát egy borotvapengével) és a kompromisszumok teljes hiánya társult. Nem csoda, hogy az ATR és maga Alec Empire hamar kultikus hőssé vált mind a berlini anarchisták, mind az underground noise-hívők szemében, különösen az után, hogy Alec az ATR mellett saját szólókarrierjét is építgetni kezdte.

Számos kísérlet, álnév és alterego (például a technomán Jaguar, a drum and bass-hős DJ Mowgli vagy a videójáték-zenét gyártó Nintendo Teenage Robots) után/közben 1996-ban jelent meg a karrier egyik legfontosabb kulcslemeze, a Destroyer. Talán ez az a - job híján breakcore-nak nevezett) zenei világ, amiről Alec Empire a leginkább elhíresült: dühös, vad rock and roll és punk, kegyetlen, túlvezérelt gitár- és szintifutamok, brutális, ipari dobalapok, öngyilkosság, lázadás, rombolás, anarchia a szövegekben. Példaértékű az 1999-es Alec Empire vs. Elvis Presley album is: ezen a "Király" legjobb számait (köztük minden idők legszubverzívebb rock and roll-számát, a Hound Dogot) "dolgozta fel" - de helyesebb azt mondani, hogy rombolta porig a kíméletlen overdrive-okkal.

Az ATR-korszak az ezredfordulón az egyik tag halálával lényegében véget ért, de Alec Empire és Nic Endo munkakapcsolata a mai napig tart. E kollaboráció gyümölcse az 2008-ban megjelent Golden Forestate of Heaven, amelyre önálló turnézenekart alapítottak The Hellish Vortex néven. Bár a név (Pokoli Örvény) vésztjósló, a zene rengeteget szelídült (ebből a szempontból nagyon hasonlít az A38-on fél éve fellépett Psychic TV új lemezéhez). Már-már klasszikus, retrós, újhullámos hangzás, ami elegánsan és egyáltalán nem stílustörően keveredik az Iggy Pop-féle Stooges hangvételével (bármilyen hülyén is néz ki mindez leírva). Alec Empire eddigi pályájának fényében majdhogynem "poplemez" - a legfurcsább az 1000 Eyes című szám, ami akár egy átlagosnál progresszívebb Lou Reed-lemezre is rákerülhetett volna, és amit Alec egy interjújában a kedvenc számának nevez az albumról. Alec azt is hangsúlyozza, hogy a Golden Forestate of Heaven egyfajta "visszatérés a gyökerekhez", ahhoz a fortyogó, kavargó underground szubkultúrához, ahonnan még a kilencvenes évek elején elindult.

A zenekar tagjai
Alec Empire: ének, kütyük
Nic Endo: kütyük
Robbie Furze: gitár

Alec Empire szólólemezek
The Golden Forestate of Heaven, 2007/2008
The Futurist, 2005
Intelligence & Sacrifice, 2002
Alec Empire vs. Elvis Presley, 1999
Miss Black America, 1998
Squeeze the Trigger, 1997
Berlin Sky, 1996
Les etoiles des filles mortes, 1996
The Destroyer, 1996
Low on Ice, 1995
Generation Star Wars, 1994

www.myspace.com/alecempire
www.eat-your-heart-out.com
www.eyho-blog.com
www.the-hellish-vortex.com